Definíció

A szalontüdő, más néven savanyú tüdő a sertés szívének és tüdejének felhasználásával készülő étel. Készíthető marha- vagy bárányalapanyagból is. A vadassal rokon, krumpli- vagy zsemlegombóccal szokás fogyasztani. Savanyú, laktató táplálék.

A szalontüdőt más néven pejslinek nevezzük. Általában bármelyik néven is hívjuk, szélsőséges érzelmeket vált ki. A pacalhoz hasonlóan vagy nagyon szereti valaki, vagy a hallatán is világgá szalad. Krúdy idején még tisztességes kispolgári ételnek számított, de az iparszerű élelmiszergyártás és az igénytelen tömegétkeztetés elterjedése idején kapóra jött az olcsó alapanyagból készíthető fogás, aminek még volt presztízse. Gyorsan összecsaptak belőle valami ételnek kinézőt, aztán odalökték a dolgozóknak. Sokkal jobban a konzervet felbontók, vagy a fagyottat kiolvasztók se jártak. Így aztán eljutottunk oda, hogy vendéglős sem teszi étlapra, marad az otthoni nekirugaszkodás. Még az a szerencse, hogy a kész étel remekül fagyasztható, mert ez is egyike azon ételeinknek, amit nem lehet kis adagban megfőzni. Egyrészt mire megvesszük a hozzávalókat, 2 – 3 kg alapanyagnál tartunk, másrészt nem kevés munka van vele – ha jól akarjuk csinálni – annak se áll neki az ember bármikor.

Film a szalontüdőről

Egy 7 perces rövidfilm, amit még nem láttam:
http://magyar.film.hu/hmdb/filmek/82047/szalontudo.html

Tudja valaki, hogy hol lehet megnézni?

Egy szalontüdő recept

Hozzávalók:

75 dkg sertéstüdő és sertésszív vegyesen
1 fej vöröshagyma
2 evőkanál finomliszt
3 evókanál olaj
2 dl tejföl
fél citrom
1 kisebb ecetes uborka
1 babérlevél
1 teáskanál piros fűszerpaprika
cukor
mustár
őrölt bors ízlés szerint
só ízlés szerint

Elkészítés:

A nyers tüdőről és szívről letisztítjuk a hörgőket, a hár-tyákat és a zsírt, majd megmossuk, lecsöpögtetjük. Annyi sós vízben, amennyi éppen ellepi, a babérlevéllel puhára főzzük. Leszűrjük. (Kb. 2-2,5 óra alatt fő meg, kuktában szűk 1 óra alatt.)

Közben a hagymát finomra vágjuk, a citrom héját lereszeljük, az uborkát apróra metéljük. A megfőtt húst csíkokra aprítjuk. A forró olajon világosra pirítjuk a lisztet, hozzáadunk 1 evőkanálnyi cukrot, és együtt pirítjuk tovább addig, amíg a cukor karamellizálódik a rántásban. A tűzről félrehúzva a paprikát elkeverjük benne, majd azonnal felöntjük a tüdő főzőlevével. Kevergetve sima mártássá főzzük, és átszűrjük. Ezután beletesszük az összevágott ízesítőket, a hagymát és a húscsíkokat, majd citromlével, citromhéjjal és mustárral pikánsra ízesítjük. Jól kiforraljuk, végül elkeverjük benne a tejfölt, és már csak egy pillanatig forraljuk. Zsemlegombóccal tálaljuk.

Megjegyzés:

Kissé munkaigényes, ám nem drága és nagyon finom, régi magyar étel. Érdemes nagyobb adagot főzni belőle, mert jól fagyasztható.

A blog még el sem kezdődött, de folytatódik :)